Soha nem gondoltam, hogy ezzel az anyaggal fogok dolgozni....

Szia, lehet, hogy már a Facebook oldalamon találkoztál néhány bejegyzéssel ahol bőr ékszereket mutattam. Leginkább gyűrű, medálok fordultak elő, a tipikus Mácsár Andrea fa alapokkal kombinálva. [gallery ids="2710,2711,2712,2713,2714,2715"] Vagy az is lehet, hogy olyan régen követsz, hogy még a Lengyel Zsuzsival közös kooperációnkra is emlékszel. Zsuzsi csodaszép táskákat készít, és egyszer kitaláltuk, hogy a táskákhoz készítek Mácsár Andrea ékszereket, mert azt vettük észre, hogy több közös vásárlónk is van, akik szerették a táskát ékszerrel kiegészíteni. Ekkor találkoztam a bőrrel, mint alapanyaggal először. Leginkább a puha bőrökkel tudtam dolgozni, ami a vékonyságából eredően picit textil hatású volt. Aztán egyszer felhívott Zsuzsi, hogy ha szeretném, ideadja a maradék bőreit, ami a táskához már kicsi, ékszernek pedig tökéletes lenne. Mondtam, persze, szuper! Klassz, gondoltam, lesz a fesztivál karkötőkhöz bőr bojtnak! Igen ám, csakhogy ez a bőr mennyiség annyi volt, hogy míg élek el nem használnám csak bojtoknak :)  Viszont mivel más ötletem a medálokon és a bojtokon kívül nem volt, hetekig csak álltak a műhelyben bezacskózva. Aztán ahogy színeket kerestem egyik-másik karkötőhöz, egyre több zsákot nyitottam ki. Így történt, hogy egyik reggel, amikor kinyitottam a m?helyajtót, akkor a fa illata mellett megcsapott egy másik illat, a bőré. Izgalmas volt, ahogy a két illat a m?helyben keveredett. Úgy tűnik, az illatok inspirálják nálam az új sorozatokat; a fa ékszerek ötlete akkor jött, mint ötlet, amikor a szüleim udvarán az autóból kiszállva megcsapott a frissen fűrészelt fenyőfa illata. Szóval, elkezdtünk barátkozni. :) Ezután amikor épp egy-egy rendelés végére értem, vagy  pici időm volt , a kezembe vettem egy-egy bőrdarabot és kísérletezni kezdtem vele. Vágtam, nézegettem, hajtogattam, fogdostam. Egyre több ötletem lett, milyen ékszert tudnék belőle készíteni. Rajzoltam ezután úton, útfélen, autóban, metrón, vezetés közben. Alig vártam, hogy nyissam a műhelyajtót, és kipróbáljam, a valóságban működik-e amit elképzeltem, hiszen eddig textillel dolgoztam, a bőr teljesen másképp viselkedik. Volt ami működött, és volt ahol nem olyan volt a végeredmény, ahogyan megálmodtam. Mondjuk az is igaz, hogy sokkal kritikusabb vagyok magammal, mint akkor, amikor elkezdtem az ékszereket készíteni 7 évvel ezelőtt. Szóval a prototípusok elkészültek, de nem éreztem úgy, hogy a kivitelezés olyan szint?, amit nyugodt szívvel adnék ki a kezemből, mutatnék meg bárkinek a férjemen kívül. Szerszám kellett, célszerszám. Nézegettem, keresgettem, volt amit találtam, és volt amit nem. Amire szükségem volt, Magyarországon nem készítik (külföldről nagyon drága lett volna rendelni, a súlya miatt iszonyatos a szállítási költség). Sajnos itthon annyira kihalófélben van a bőrdíszműves szakma, hogy van ugyan néhány üzlet, ahol alkatrészeket még igen, viszont szerszámokat, kézműves méretben nem lehet kapni. Esetleg ipari méretben több tonnásat, gyártósorra valót. Nem is szeretnélek ezzel fárasztani, végül az a lényeg, hogy kérdezgettem itt is, ott is, aztán az egyik ismerősömmel való beszélgetés után ütött fejembe szöget a gondolat, hogy ezt meg is lehetne csináltatni. Apukám, mivel asztalos, amikor a m?helyét csinálta, nagyon sok gépet tervezett magának. Fel is hívtam, hogy miről lenne szó, ő mondta, küldjek róla képet. Küldtem, ő másnap délután már azzal hívott fel, hogy reggel már volt a lakatosnál, de sajnos csak jövő májusban tudja vállalni. Viszont átbeszélték, hogyan lehetne összerakni. Apu elment az egyik helyre, ott leesztergályoztatta a nem tudom mit, elment egy másikra, ott levágatta a nem tudom mit, aztán a harmadikra ott megcsináltatta a harmadik nem tudom mit, és azután amikor az őszi szünet elején anyukám jött fel a lányokért, hogy a szünetet náluk töltsék, hozta magával a kis gépecskémet. Nagyon-nagyon boldog voltam! Szerintem egy Porshenak nem örültem volna ennyire! Alig vártam, hogy kipróbáljam! Azóta is minden nap megsimogatom :) Na, szóval. A prototípusokat, amiket eddig szabad kézzel készítettem, elkészítettem egy célszerszámmal. Egész más lett a végeredmény. Annyira más, hogy most már Neked is meg merem mutatni! Hamarosan jön-jön-jön az új Mácsár Andrea ékszersorozat, bőrrel. Nagyon hamarosan, ugyanis holnap megmutatom az első modellt!  A hírlevél olvasók biztosan értesülnek róla, ha kíváncsi vagy rá, iratkozz fel, így biztosan eljut hozzád az információ! Kíváncsi vagy rá? Remélem! (Ráadásul az új hírlevél feliratkozók 1500 Ft érték?, a webshopban beváltható kupont is kapnak!) [mc4wp_form id="2263"] Klassz lenne neki egy nevet adni. Van tipped esetleg? Ezt az első sorozatot egy nagyon különleges helyszínen fotóztuk, erről is mesélek majd legközelebb! Puszik! Andrea